~ Álom ~

Sziasztok!
Amint látjátok, visszatértem. Az oldalt is frissítettem, remélem tetszeni fog. Ha úgy látom, hogy érdeklődnek a blogom iránt akkor nem fogom abbahagyni, hanem rendszeresen írom :D Köszönöm a kitartást és a közel 2000 látogatottságot! #szeretmazolvasóimat 

Dori x 

Az előző részek tartalmából:

           

            A történet egy lányról, Alexáról és annak a barátnőjéről szól. Mindketten Budapesten laknak, egyetemisták. Egy napon Alexát egy idegen pasi hívja fel azzal az indokkal hogy szeretné megismerni. A lány belemegy a játékba, gondolván úgyse fognak találkozni. Ám ezzel ellentétben a fiú - akinek a neve egyébként Louis – elmegy „szerelme” szülőhelyére, Magyarországra. Alexa nagyon megdöbbent, és este elmegy arra koncertre amelyikre Lou meghívta. Bemutatkozik a banda többi tagjának és barátnője Flóra is szerelmes lesz az egyik srácba.

április 8., hétfő:

Reggel rázogatásra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemeimet – ugyanis aludtam – és megpillantottam magam előtt az anyukámat.

-          Úristen, mi történt? Tűz van? Hol van az én Tomlinsonom?

-          Kicsim, iskola!

Nagyszerű. Ezek szerint csak álmodtam az egészet, hogy Lou rám tapadt. Tudni kell, hogy ő a nagy szerelmem és csak reménykedek benne, hogy egyszer tényleg így fog szeretni engem a sok millió lány közül. Bár ez csak egy álom. De hát nem mindig azt mondogatják az emberek, hogy ne adjuk fel az álmainkat?!

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a wc felé vettem az irányt. Ezután megmosakodtam és az ebédlőbe mentem, ahol már ki volt téve a reggelim. Gabonapehely. A szokásos reggelim, mindig ezt eszem iskola előtt. Mellettem ült a testvérem szintén kómás fejjel.

-          Anya, Alex már megint Lou-val álmodott?

-          Hát a nevét mondogatta, szóval igen.

-          Hahó, én is itt vagyok. És nem álmodtam vele, nem értem mit beszéltek!

-          De azt mondtad, hogy Tomlinson!

-          Na és? Kopj már le, hugi.

Felálltam az asztaltól, és beraktam a kontaktlencsémet. 1 éve hordom ezt és nagyon szeretem, mert nem áll olyan bénán, mint a szemüveg. Álmomban már 18 éves voltam, de amúgy csak 16 vagyok. Barátnőmmel, Flórával egy iskolába járunk és mindent együtt csinálunk. Közös álmunk az, hogy egyszer az életben találkozzunk az One Directionnel. És még tudni kell, hogy nem Budapesten, hanem Miskolcon lakunk, de alig várjuk már, hogy kirepülhessünk a családi fészekből.

Miután felöltöztem (2.ruha), elindultam az iskolába. A házunk előtt Fló már várt rám. Tesóm külön ment az ő barátnőjével Nikivel, aki amúgy jó fej sokat viccelődik.

-          Szia barátosném. Képzeld el Liammel álmodtam! Az oltár előtt álltunk. Addig amíg anyám vízzel le nem locsolt.

-          Milyen szép álom. Én meg azt álmodtam, hogy Lou rám tapadt és szerelmes belém.

-          Figyelj, egyszer úgyis találkozunk ha belehalunk is!

-          Tudom, és imádlak!

-          Én is!

Az út általában jól telt, a hangulatunktól függ. Utáltuk az iskolát és legfőképpen azt, hogy tanulni kell. Nem vagyunk valami jó tanulók, inkább közepesnek mondanám. Minden tanár azt mondja, hogyha egy kicsit szorgalmasabbak lennénk akkor jó tanulók lennénk. Mert így csak utcaseprők leszünk. Na persze, apám is rossz tanuló volt és most van egy vállalata. A tantárgy, amit nagyon utálok az a fizika. Még a kémia is ezerszer jobb nála, Flóránál ez pont fordítva van és mivel egymás mellett ülünk ezért kölcsönösen segítünk egymásnak.

            5.óra, osztályfőnöki

Férfi osztályfőnökünk van, mi csak Kovács tanár úrnak szólítjuk. Néhányan a háta mögött Kovi bácsinak szólítja. Ez a kedvenc órám, mert ilyenkor lehet lazulni, mp3-at hallgatni a tanár meg csak beszél magában. Vagy az elöl ülő diákoknak, akit érdekel. Ám ma „fontos” témát hozott fel az ofő. Miszerint ma érkezik hozzánk – a városba – egy cirkusz. Tudni kell rólam, hogy imádom a cirkuszokat és ha kell kétszer is elmegyek csakhogy egy előadást lássak. Szóval felegyenesedtem a székben és kértem jegyet a tanáromtól. Mivel a többiek voltak olyan jó fejek, hogy ismernek, nekem adták a saját jegyüket is, mondván hogy ők nem szeretnek cirkuszba járni.

-          Úristen Fló, erre el kell mennünk!

-          Megy a nyavalya én már kinőttem belőle, menj el a tesóddal!

-          De én veled szeretnék, mert te olyan vicces vagy. Kéééééérlek!

-          Muszáj? Kedvem sincs hozzá!

-          Légysziii, én nagyon szeretném és szeretnék egyszer nem az ősökkel hanem veled menni, hogy szabadnak érezhessem magam, és azt csinálhatok amit akarok!

-          Na jól van, egyszer kibírom! Szerdán jó lesz ha megyünk? Csütörtöktől úgyis szünet lesz.

-          Imádlaak!

Ez kölcsönös. Ha Fló akar valamit akkor elmegyünk és ha én akkor is. Ilyenek az igazi barátnők, nem?

Szerda:

Egész nap lázban voltam, egyrészt, mert nekünk sokkal hosszabb lesz a szünetünk, másrészt, mert végre ma megyünk a cirkuszba. Az iskolának most különösen hamar vége lett, ugyanis a töri tanárunk haza engedett minket utolsó óráról, azzal hogy neki dolga van és azt a szünet előtt szeretné befejezni. Persze senki nem bánta, mindenki szorgoskodott hazakészülni, mint a kishangya. Délután elmentünk a közeli Plázába egy kicsit kikapcsolódni. Én a Burger Kingből vettem egy Kit-Kat-os fagyit, mert az nagyon finom. Fló meg ebédet vett, mert nincs otthon kajájuk és az anyja adott neki pénzt, hogy vegyen magának valami ennivalót. A suli után általában ide szoktunk járni, szóval már egyből felismertek minket és a pincér srác is jó barátunk. Akit amúgy Tominak hívnak, és jól néz ki, de sajnos homo.

Mikor végeztünk, hazamentünk és én elkezdtem készülődni, mert 5 óra volt és 6kor kezdődik az előadás. Megmostam a hajamat, kifestettem a körmömet halvány rózsaszínűre és kivasaltam a ruhát, amit előkészítettem. 

Miután felöltöztem, elmentem abba a buszmegállóba, ami Fló háza előtt áll. Ott szoktunk találkozni, ha esetleg buliba vagy valahova megyünk. Kicsit késtem, 1-2 percet de a busz még nem jött szerencsére. Az is késett, úgyhogy már attól féltem hogy lekéssük az előadást.

Barátnőm ideadta nekem a jegy árának a felét, én meg elrohantam a pénztárhoz, hogy megvegyem a jegyet. Nem telt sok időbe, úgyhogy hamar visszaértem.

Mikor bementünk, a bejáratnál elkérték a jegyünket, utána továbbmentünk és még egyszer elkérték, és mondták hogy oké. Én ezt soha nem értettem, hogy minek kérik el még egyszer hiszen tudják, hogy nem betolakodók vagyunk, vagy azt hiszik?

Aztán megálltunk, mert nem tudtuk, hogy hova üljünk le, majdnem mindegyik hely foglalt volt. Egy srác megszólított ( egy segítő vagy nem tudom, hogy hívják őket- szerk.megjelölés :DD), hogy segíthet-e, és elkérte a jegyet, aztán jobbra mutatott, hogy arra üljünk. Már indultunk volna, amikor megszólal:

-          Mosolyogjál! – pedig közben nevettem a barátnőmmel egyáltalán nem voltam szomorú.-

-          Okééé. –csak ennyit tudtam rávágni és el is húztunk.

Az előadás első fele nagyszerű volt, és Fló is imádta, ami nála nagy szám. Amikor bejelentették, hogy szünet van 15 percig és mondták, hogy lehet az elefántra ülni blablabla, akkor elmentünk és vettünk egy kólát, mert szomjasak voltunk. Visszaültünk a helyünkre és akkor mondtam Fló-nak, hogy üljünk le a páholyba, úgyse ül ott senki. Isszuk a kólánkat és barátnőm megszólal:

-          Nézd már milyen cuki az a srác, aki építi az oroszlánketrecet! És állandóan minket néz.

-          Úúú, és tényleg. De szerintem ne nézzük.

És ekkor éreztem egy csípést a jobb vállamba. Majdnem kiköptem a kólámat, és elkezdtem Fló-t szidni, hogy ilyet ne csináljon. Ő szegény, meg azt se értette, hogy miről van szó. Jó, békén hagytam. Amikor jön vissza egy segítő srác, megfogta az egész nyakam (xddddddd szerk.megj.) na ekkor már tudtam, hogy nem Fló volt. A második előadásnak is hamar vége lett, közben barátnőm látta, hogy a srác állandóan minket vagy engem néz és egyszer elpirult. Gyorsan el kezdtünk felöltözni mielőtt lett volna valami, de én - ahogy mindig szoktam – szerencsétlenkedtem egy sort. Amikor hátranéztem láttam, hogy a srác hív miket, hogy gyertek már ide. Mondtam Flónak , hogy hív minket de ő nem értette. Mire megértette volna, már odajött a srác és megkérdezte:

-          Hello, itt laktok?

-          Öhm, igen.

-          És messze?

-          Nem annyira.

-          Nincs kedvetek eljönni velünk valahova ma este?

-          Húúú, hát nem tudom. Még meglátom de megadhatod a telefonszámod és akkor felhívlak, hogy megyünk-e. Csak meg kéne kérdezni az ősöket.

Ekkor barátnőmhöz fordult:

-          Te is nyugodtan választhatsz bárki, sőt idehívom az öcsémet neked.

Azt hittem ott elkezdek sírni a sok röhögéstől de valahogy muszáj volt kibírnom. Odanyújtottam a telómat, hogy írja be a számát. Utána megkérdeztem a nevét és azt mondta, hogy nem magyar neve van, hanem angol mert ő csak egy éve csatlakozott a társasághoz és úgy hívják, hogy Noah. Megkérdeztem a vezetéknevét is.

-          A vezetéknevem …….

Ez nem igaz és ott ájultam el akkor és nem hallottam a vezetéknevét. Gyakran rám jön az ájulás, ha ideges vagyok.

Ennyi a történet, ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, akkor jelezzétek valahogy!

Puszó x